Sokan hiszik, hogy aki a gépek szerelmese, az mindenféle gépért rajong. Ez viszont nagyon nincs így. Ha valaki hobbi szerűen leteszi a voksát valami mellett, akkor általában csak az érdekli és minden más hidegen hagyja, vagy éppen idegesíti is. Ezért van az sokszor, hogy az utósok utálják a motorosak és vica versa.
Én világ életemben az autókat kedveltem. Már kicsi koromban is lenyűgöztek ezek a gépek, amikor pedig kamasz lettem, akkor már alig vártam, hogy végre lerakhassam a jogosítványt és én is vezethessek. Amikor pedig először megízleltem a vezetés élményét, utána már nem volt vissza út.
Imádom az autókat, de sokaktól eltérően nem vagyok egy konkrét márka szerelmese. Többféle gyártó többféle modelljét vezettem és birtokoltam már, de a választásban sosem az embléma játszotta a szerepet, hanem az autó külseje, teljesítménye és egyéb paraméterei. Ilyen értelemben tehát nem vagyok tipikus autó rajongó.
Abban az értelemben viszont annál inkább, hogy azt vallom, hogy egy járműnek bizony legyen meg a négy kereke. Illetve ezt tovább gondolva, ha egy sofőr négy keréknél kevesebben gurul, akkor annak az embernek bizony nincs ki mind a négy kereke! Igen, ezzel arra célzok, hogy a motorosokat egyáltalán nem tudom megérteni. Egyszerűen semmi logikát nem látok benne.
Ha az autómat ott hagyom valahol és bezárom, akkor nem tudja arrébb gurítani, vagy felborítani senki, ráadásul az időjárás miatt sem kell aggódnom. Akkor is szárazon tudok eljutni A-ból B-be, ha éppen esik az eső, vagy szakad a hó. Arról nem is beszélve, hogy kényelmes ülésben ülök, ahol nem görnyed a hátam, hideg időben bekapcsolom a fűtést, hogy ne fázzak, melegben pedig a klímát, hogy ne folyjon rólam a víz. Ráadásul olyan ruhát veszek fel, amilyet csak akarok, mivel nem az öltözetem véd meg egy esetleges ütközésben, hanem a kasztni, a biztonsági öv és a légzsák. Mindez amit felsoroltam a motorozásról egyáltalán nem mondható el.
Arról nem is beszélve, hogy engem, mint autóst, a legtöbb esetben szörnyen zavarnak a motorosok. Persze tisztelet a kivételnek, de sokan vannak közöttük, akik száguldoznak össze-vissza, dugóban cikáznak az autók között és abból az irányból is képesek előzni, ahonnan nem kellene.
Érdekes módon azonban az élet úgy hozta, hogy egy motorossal közeli, jó viszonyba kerültem, annak ellenére, hogy ezt korábban sosem gondoltam volna. Néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm révén megismerkedtem Robival, aki szenvedélyes motor rajongó, bár ezt először még nem tudtam róla. Már az első találkozásunkkor szimpatikusak voltunk egymásnak, jól elbeszélgettünk és viszonylag hamar össze is barátkoztunk.
Valahogy úgy alakult, hogy sosem került szóba a motorozás, ráadásul általában sörözni mentünk, ahova pedig gyalog jár az ember. Már ismertem Robit vagy két hónapja, amikor először feljött a téma (éppen szentségeltem valami miatt), mire ő közölte velem, hogy ő nagy motoros, és viccesen ki is kérte magának, hogy miért nyilatkozom róluk ennyire negatívan.
Barátság ide vagy oda, az évek során Robi nem tudott meggyőzni róla, hogy a motorozás igenis jó dolog. Hiába mutat nekem képeket a gyártók legújabb járműveiről és a különböző védő ruházatokról, engem ez a dolog még mindig nem tud lenyűgözni. Viszont mivel kedvelem Robit, ezért tiszteletben tartom a szenvedélyét és szívesen végighallgatom a történeteit. Cserében ő is ugyan ezt teszi, de azért az esetek többségében a „biztonság kedvéért” inkább más témákról beszélünk.
Legutóbb mondjuk ismét ez volt a téma, mert Robi boldogan újságolta, hogy vett magának egy új motoros bőrkabátot. Én pedig válaszul mondtam neki viccesen, hogy inkább kasztnit vegyen maga köré, ne pedig dzsekit. Egyébként azt aláírom, hogy a motoros ruhák tervezőinek nagyon jó ízlése van, hiszen Robi kabátja is remekül néz ki, szóval ha valaki ilyen motor bubus, mint az én Robi barátom, akkor biztos csorogna a nyála egy ilyen darabért.
Hát igen… Kinek a pap, kinek a papné, kinek a négy, kinek a két kerék. Nem vagyunk egyformák, de ezzel nincsen semmi baj, egészen addig, amíg mindenki azt csinálhatja, ami igazán érdekli. Az pedig, hogy Robival ekkora ellentét van közöttünk szerencsére nem zavaró, inkább csak vicces, csipkelődős beszélgetések származnak belőle, mint komoly viták.