Nagy szerencsére már generációk óta a családom férfi tagjai nagy autóversenyzés függők. Így mondhatom, hogy a vérvonalammal együtt örököltem a sebesség és a gyors autók iránt érzett szerelmemet. Nem is kell mondanom, hogy más kisebb gyerekkoromban volt lehetőségem beüli, édesapám régi gokart-jába, amit az apjától kapott, hogy ugyan így, már gyerekkorban elkezdhesse a versenyzést. Emlékszem életem első körére a gépben, soha sem fogom elfelejteni. Egy valóra vált álom.
Szépen cseperedtem és kezdtem kinőni a gokart-ot, később nagyobba ülhettem, majd szép lassan nagykorúságomat betöltve, és megszerezve a jogosítványomat végre beülhettem az első komolyabb gépembe. Azzal róttam az tovább a köröket és kezdtem egyre jobb eredményekkel versenyezni annyira, hogy előbb utóbb neveztem is bajokságokba. Ezekben egyre előrébb jutottam és kezdtek rám felfigyelni a szponzorok is és komolyabb istállók is, hogy legyek a pilótájuk először csak egy idényre, később hosszabb időre.
Életem egyik legfontosabb versenyéhez érkeztem, ahol a kvalifikációm egy komolyabb európai versenyre juttatott volna ki. Remekül ment a felkészülési időszak, és már csak pár nap volt hátra a verseny hétvégéig, amit ráadásul Németországban rendeztem. Elképesztően izgatott voltam, sosem került még sor ilyen nagyszabású megmérettetésre és alig vártam, hogy kiutazhassak. De ettől még le kellett húzni pár napot felkészüléssel és persze elméleti tanulással, mielőtt nekivágtam a nagyvilágnak. Csütörtöki napra esett volna az indulás, de hétfőről keddre virradóan, valami nem stimmelt velem. Nem is értettem, hogy mi történik, hatalmas gombóc volt a torkomban és nem tudtam megszólalni, se nyelni, se enni vagy inni, ráadásul folyamatos köhögés tört rám. Teljesen kétségbe estem. Életem legfontosabb versenye van, engem meg egy olyan köhögés gyötör, amitől alig bírok bármit is csinálni.
Azonnal rohantam a szüleimhez, az edzőmhöz és kezdtem el hadarva mondani, persze mellette fuldokolva a köhögéstől, hogy mik a tüneteim. Hála istennek, de nem ez volt az első eset, hogy ilyen történt, már többször voltak betegek az emberek a környezetembe, így rengeteg hatásos gyógymóddal tudtak előrukkolni arra, hogy miként is lehetne ezen segíteni.
Ami a legjobbnak bizonyult,, az egy folyadékban feloldódó granulátum, az acc 200 . Semmi más dolgom nem volt, csak szerezni egy pohár folyadékot, amit szívesen innék és csak bele kellett szórnom a port. Felkeverni és meginni.
Az acc 200-at egy nap 3x kellett meginnom, és már gyakorlatilag aznap érezhetően elkezdett felszakadozni a köhögésem, már nem volt akkora gombóc a torkomban és már nem is fájt annyira. A következő nagyon is folytattam az acc 200 kúrát, és az indulás napjára, már majdnem teljesen jól voltam. Annyira örültem neki, hogy nem kell kihagynom a versenyt, azonnal összepakoltam és elkészülődtem az induláshoz. Mivel egy egész napos út állt előttünk, nem akartam vállalni a rizikót, inkább bevettem reggel még egy adagot és elvittem magammal az acc-t, biztos, ami biztos alapon. Úgy ítéltem meg, hogy aznap még érdemes megtartanom a gyógyszeres kúrát, mivel tünetcsökkentő hatása nagyon jót tett velem és szerettem volna a másnapi szabadedzésen már 100%-osan tudnék teljesíteni. Így is történt. Csütörtökön még bevettem a 3 adagot reggel délben és este, és láss csodát, másnapra teljesen eltűnt a betegség. Az acc 200 segítségével, 3 nap elegendő volt ahhoz, hogy elmúljon a köhögés és a torokfájás és úgy tudjak beülni az autóba, hogy semmi sem gátolhat meg a nagy versenyen.
A pénteki szabadedzés még nem sikerül a legjobban, de ezt betudtam a majdnem egész hetes betegségemnek. Ezzel szemben szombaton, már majdnem csúcs formában tudtam magamat eljuttatni az 5 rajtrács állásba, hogy a vasárnapi kvalifikációs futamot már onnan kezdjem.
Életem legizgalmasabb és egyben első megmérettetésének a torkában majdnem a legrosszabb rémálmom is valóra vált. De végül egy életre szóló élménnyel és szerződéssel gazdagodtam, mivel második helyen végeztem a futamon és felállhattam a dobogóra. Nyertesként távoztam a versenyről és profi karrierem kezdetét köszönhetem nem csak a saját eredményemnek, hanem az acc 200 győzedelmének is a betegségem fölött.