Aki vidéki, az tudja, hogy ennek a sokszor kellemesnek tűnő életformának rengeteg árnyoldala is van. Ilyen például az, hogy ha bármilyen cikis dolog történik veled, egyből tudja a falu másik végén lakó Marika néni is. Azt sem igazán kultiválom, hogy itt még mindig abban a hitben vannak az emberek, hogy mindenki ismer mindenkit, ezért mindenkinek joga van beleütni az orrát a másik dolgába, vagy csak egyszerűen az intimszféra létezéséről tudomást sem véve létezni.
Ezeknél van egy sokkal fájóbb pont is az ifjúságot illetően, ugyanis a falvakban, kis városokban nagyon limitáltak a szórakozási lehetőségek. Ha a lakóhelyed nem agglomerációs körzetbe tartozik, akkor évente maximum egyszer van esélyed a falu határon belül elmenni egy olyan buliba, ami ténylegesen érdekel is. De ha a szülőfalud a főváros mellett van, egy idő után akkor is meggondolod, hogy megéri-e az a koncert/buli élmény a másnapi szenvedős, küszködős haza utat. Így hát elég sokszor a tartalék megoldást választja az érintett korosztály: a falubéli kocsmákban mulatja a péntek vagy szombat estét, támogatva ezzel a helyi infrastruktúra fejlődését.
Nem történt ez velünk sem másképp, mi is rengetegszer választottuk a szegényesebb, ám könnyebbik megoldást. Volt a társaságunkban két srác, akik kicsit idősebbek voltak nálunk, de szerettek velünk lógni, mert ilyenkor kicsit visszafiatalodhattak hozzánk. No, hát ez csak az ő szemléletük volt, ugyanis olyan éretlenül és gyerekesen tudtak néha viselkedni, hogy egy idegen számára abszolút hihetetlen lett volna, hogy a meglévő korkülönbség nem a mi javunkra van, hanem az övékre. Egy nyári szombat délután is újra sikerült bebizonyítaniuk, hogy jogosan van róluk ez a véleményem, ugyanis megjelentek már kicsit spicces állapotban a kocsmában, robogóval. Hogy én mit kerestem már szombat délután a kocsmában? A pultos srác gyerekkori jó barátom, és megkért, hogy segítsek neki egy tematikus bulit szervezni aznap estére, hátha több vendéget becsalogathatunk ezzel. Éppen az egyik asztal tetején állva bajlódtam a díszítéssel, amikor megérkezett a két delikvens, és az asztalon lévő dekorációra dobták hanyagul a bukósisakjaikat. Én megőriztem hidegvéremet, végül is nagyrészt papír díszek voltak, annak meg nagyon nem árthatnak ezekkel a modern, könnyűszerkezetes, de mégis díszes bukósisakokkal.
Kiderült aztán, hogy a fiú csak néhány üveg sörért ugrottak be, meg ha már ilyen szépen összegyűltünk, akkor amíg beszélgettünk egy-egy korsó sört is legurítottak. Közben persze a legnépszerűbb autósport ment a tévében, így minden szempár arra meredt. Nekem halvány fogalmam sem volt arról, hogy miről is folyik a diskurzus, amit közben folytattak a srácok, csak azon akadt fent a fülem, amikor a szinte játék sisakjaikat próbálták összevetni a több milliót érő versenyzői védőfelszereléssel. Ezen jót mosolyogtam, de aztán inkább csendben folytattam a dolgomat.
A srácokról is kiderült időközben, hogy mi járatban vannak, ugyanis van egy pincesor a falu határán kívül, ahol hobbikertek és hobbiborászatok vannak, és aznap ott foglalatoskodtak az egyik közös ismerősünk telkén, és hát már nem igazán voltak szomjasak, de úgy gondolták, hogy némi tartalék sört bespájzolnak, mondván, hogy még hosszú a nap. Közben eldöntötték, hogy két óriás pizzát is rendelnek a kocsmába, és kiviszik magukkal a telekre, mert oda nincs kiszállítás. Kellemes másfél óra telt azzal, hogy a fiúk érdekesebbnél érdekesebb történeteket meséltek, elfogyasztottak még néhány korsó sört, kikérték elvitelre az üveges cimboráikat, majd amint megérkezett a pizza, a fiúk a távozás mezejére léptek.
Amit eddig nem tudtam, hogy ráadásul ketten jöttek egy robogóval, ami nem igazán kétszemélyes. Ezen felül mind a ketten bővel elég sört ittak ahhoz, hogy csak potyautasként is veszélyt jelentsenek a közlekedésre nézve, illetve az utas az egyik kezében egy félig üres söröskorsót, a másik kezében pedig a pizzákat tartotta. A hab a tortán mégis az volt, hogy megállította őket a rendőr, mert a bukósisakjaikat a kocsmában felejtették. Még jó, hogy az autóversenyzők ennél körültekintőbb segítőtársakkal rendelkeznek. Bár itt is lehetett volna nagyobb baj, de azért mondjuk egy rallyst elképzelni bukósisak nélkül, sokkal nagyobb problémát jelenthet.
Érdekes párbeszéd zajlott le a rendvédelmi szervek és az ismerőseim közt, a legérdekesebbnek azonban azt tartom, hogy egyáltalán megértették egymást. A sofőr sráctól elvették a jogosítványát legalább fél évre de értesüléseim szerint abban az időszakban legalább bármit megtehetett a volán mögött, mondván úgy sincs jogsija, amit elvehetnének tőle.