Be kell, hogy valljam, én nem igazán értek a szerszámokhoz. Bár azt gondolom, nem is az én feladatom ez, hanem inkább a férfiaké.
A család
Pár évvel ezelőtt hozott a sors minket össze, teljesen véletlenül. Szerencsétlenségemre, lerobbantam az út szélén, és csak álltam tehetetlenül, hogy mit csináljak. Egyszer csak leblokkolt az autó, és onnantól kezdve nem tudtam újra indítani. Ott álltam az út szélén, és tanakodtam, hogy mit is tudnék csinálni egyedül? Párom nem volt akkoriban, akit fel tudtam volna hívni, hogy jöjjön, és segítsen rajtam, így a sógoromat hívtam fel, hogy mit csináljak.
Szerencsémre Jani jó fej, és mindig segít, ha arról van szó. persze igyekszem nem sokat igénye venni, de most tényleg tanácstalan voltam. Gyorsan hívtam is, elmesélem a történteket, és vártam a megoldását. Miután ő pont úton volt egy megbeszélésre tőlem vagy 100 kiló méterre, így ő nem tudott segíteni. Kétségbe is estem, hogy most akkor mit fogok kezdeni magammal, persze gyorsan megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mert telefonál az egyik ismerősének, aki autó szerelő, és segít majd megcsinálni az autót. Mondta, hogy ne mozduljak onnan, és majd hív, ha jutott valamire.
Hát már negyed óra is eltelt, mire még nem hívott vissza, persze én pedig annyira aggódtam már, hogy mi lesz, csak telik az idő, hogy újra felhívtam. Természetesen elfelejtett visszahívni, de mondta, hogy nemsokára ott lesz a segítség, ne aggódjak.
Újabb negyed óra, már éppen megint telefonálni akartam, mikro egyszer csak egy autó megállt mögöttem. Miután elfelejtettem janitól megkérdezni, hogy hogyan is hívják az ismerősét, így csak reménykedni tudtam, hogy egy normális valakit fogok kifogni, nem pedig egy vadidegen valaki állt meg, és esetleg mást akar.
Nagy aggódásom közepette zökkentett ki aggodalmas gondolataimból, a nyakig olajos szerelésben lévő férfi, és kérdezte, hogy én vagyok e a jani sógornője. Egy pillanat alatt megkönnyebbültem, hogy végre a megmentőm.
Persze az autó nem akart beindulni, így be kellett húzni a telephelyükre.
A vacsora
Rendes volt a megmentőm, mert nem csak a segítségemre sietett, de még haza is fuvarozott, miután az autót ott kellett hagynom. Próbáltam egy kávéra invitálni hálám jeléül, de tiltakozott, mondván, hogy sietnie kell. Gondoltam, nem erőltetem én, ha akar akkor majd jön magától. Miközben magamban kávéztam, azon gondolkodtam, meg sem kérdeztem, hogy hogyan is hívják?.
Két na múlva a sógorom jött, és vitt el a kocsiért a szervizbe. Persze megkaptam a fejmosást tőle, hogy miért nincs normális szerszám, villás kulcs, meg egyéb kulcsok, vagy mik, meg motoremelők a kocsiban, és hogy fel kell szerelni rendesen. Én meg csak bólogattam csendesen, alig vártam, hogy abbahagyja.
A műhelyhez érve, a kocsim már kint ált, és nem pedig bent, ez már jó jelnek tűnt. Jani jött ment, intézett mindent nekem, közben az ismeretlen megmentőm is felbukkant. Miközben felém vették az útirányt, gondoltam most biztosan még ő is ki fog oktatni. De csak kedvesen jött, és bemutatkozott illedelmesen, hogy Zsolt. Jani meg csak értetlenül pislogott közben. Gyorsan elmagyaráztam neki, hogy el is felejtettünk bemutatkozni egymásnak.
Még egyszer megköszöntem a segítséget, és gondoltam, hogy megkockáztatom még egyszer a kávémeghívást. Most már igen volt a válasz, időközben a kávéból végül vacsora lett. Persze én sem bánom, mert ez mégis csak kevésbé rohanós időszak, és még beszélgetni is lett alkalmunk.