Mindig is kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet egy versenyző élete. Emlékszem, gyerekkoromban, a szüleimnek volt egy kocsmája, és gyakran rendeztek falunapokat. Mivel mi voltunk a vendéglátósok ilyenkor minket kértek fel, hogy menjük ki sörrel, üdítővel, akár még főzni is lehetne. Volt, hogy készült is emlékszem birka pörkölt. Egyik alkalommal, még a pörkölt mellé, valaki felajánlott az az első helyezettnek, egy birkát. Na ez mindjárt jó hangulatot adott a dolognak. Az meg ég jobban, amikor olyan nyerte meg, aki nem akarta hazavinni, így tovább szállt a birka, gazdáról gazdára. Végül persze mindig jó helyen kötött ki.
Gyerek fejjel a szülei féltettek, így nem engedték soha, hogy kipróbáljam, hogy milyen lehet az autóban ülve a verseny részeként menni. Vagy csak tenni egy próba kört. Anyám mindig is túlságosan féltett. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ő mindig azt szerette volna, hogy amolyan copfos jó kislány legyek, én meg az ellentéte voltam. Rövid hajú, vidám, nem éppen egy nyugodt típus, amolyan lázadó.
Most, hogy már felnőtte, és nekem is van családom, más a helyzet. Persze az óta sem ültem ilyen autóban, igazából el is felejtettem, nem hozta úgy a sors.
Most viszont, hogy a fiam legjobb barátjának az apukája versenyez hobby szinten, így felmerült a kérdés, hogy nem e mennénk ki egyik alkalommal megnézni egy versenyt. Persze ez a fiúknak nagy élmény, így igent mondtam. Még az is lehet, hogy én is kipróbálom végre a versenyautót, és nem csak külső szemlélő leszek.