Az igazi verseny a pálya mellett zajlik, a nők között

Autóversenyző feleségnek lenni sokszor hálás dolog, de nem mindig az. Nagyon szeretek kijárni a futamokra, és bár ez nem a Forma 1, de ezeken a berkeken belül a versenyzők ismert embernek számítanak és emiatt a feleségeik is azok. Nem tudok úgy végig vonulni a pálya mellett, hogy ne szegeződjenek rám vizslató tekintetek, sokszor irigy pillantások. Pedig nem célom nekem versenyezni senkivel, de a fiatal lányok ezt másképpen élik meg, mint mi idősebbek. Persze, vannak olyan lányok is, akik példaképként tekintenek, például rám, amit nem teljesen értek, hiszen én, azon kívül, hogy egy autóversenyzőhöz mentem férjhez, nem tettem le az asztalra semmilyen nagyobb teljesítményt, de ha már így alakult, igyekszem élni az alkalommal, és odafigyelni, hogy a megjelenésem mindig tökéletes legyen. Ugyan is egy versenyző feleségétől mindenki ezt várja el.

Nem vagyok egy Victoria Beckhem, nem játszom túl a szerepemet, félreértés ne essék, de odafigyelek a megjelenésemre, amennyire az elvárható. Nem hordok kisestélyit, sem 20 cm magas sarkú cipőt a versenyekre, de arra például odafigyelek, hogy a fotók miatt ne legyen rajtam kétszer ugyan az a ruha. Nagyon csúnyán ki tudják kezdeni az embert a közösségi oldalakon, ha ilyen baklövést követ el és én nem szeretnék felületet adni az ok nélküli mocskolódásnak.

Vagy, ott van például a haj kérdés. Egyszer elkövettem egy óriási baklövést. Hirtelen felindulásomban befestettem a hajamat feketére. Ezzel nem is lenne semmi gond, de előtte platinaszőke voltam, és a neten szétszedtek a kommentelők, hogy olyan lettem, mint egy boszorkány. Azóta nagyon odafigyelek, hogy a frizuraválasztásomnál is kerüljem a szélsőségeket. Azóta egyszínű barna a hajam, mindig középhosszú, maximum egy enyhe melírral felturbózva, ebbe semmi szín alatt nem lehet belekötni.

És ott van még a bőrápolás, na, az a másik nagyon érdekes kötözködési téma. Egyszer, egy lány a profilképemet kinagyította, bekarikázta a ráncokat rajta és arról cseverészett egy fórumon. 42 éves vagyok, én nem szégyellem a többi nővel ellentétben, szóval, naná, hogy vannak ráncaim. Szerintem, sokkal rosszabb is lehetne, de egyértelmű, hogy nem olyan az arcom, mint egy 20 évesnek. Odafigyelek a táplálkozásomra, nem dohányzom és alkoholt is csak különleges alkalmakkor fogyasztok, így nem tűnök megviseltnek, csak annyinak, amennyi éves vagyok, de mint kiderült ez is probléma, így sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnem arra, hogy ápoljam a bőrömet. Találtam egy natúr kozmetikumokkal foglalkozó céget, akik zseniális termékekkel rendelkeznek, és a bőrápolás nagymestereinek tartom őket.  Tőlük szoktam krémeket és szappanokat vásárolni, hogy miközben táplálok és hidratálok, kemikáliákkal ne szennyezzem a szervezetem.

Szóval így állok most a külsőmmel és annak ápolásával, bemutatásával a figyelő tekintetek felé. Én mondom, nem egyszerű feladat megfelelni. Még az ember közvetlen környezetének sem, nem, hogy vadidegen embereknek. De én választottam ezt az életet és büszkén viselem a következményeit. És szorgalmasan kenegetem a ráncaimat, hogy ne nagyítsanak rá újra.